Lehet, hogy itthon kevesen hallottak még Thomas Piketty-ről a francia közgazdászról és egyetemi tanárról, a „Capital in the Twenty-First Century” című könyv szerzőjéről. Nem lehet ezt felróni senkinek, hiszen a hazai média néhány kivételtől eltekintve mélyen hallgat róla. Az igazi probléma az, hogy a hazai baloldal is hallgat róla. Persze elég beszédes ez a hallgatás, mert a baloldali oligarchák számára semmi jó nem származhat a Thomas Piketty által felvetett problémák baloldali válaszaiból.

Piketty a könyvében azt állítja, hogy a vagyoni és jövedelmi egyenlőtlenségek növekedése strukturális okokra vezethető vissza. A fejlett országokban a tőke hozama tartósan nagyobb, mint a gazdasági növekedés üteme. Ez a folyamat idővel hatalmas vagyoni egyenlőtlenségeket okoz a társadalomban. Azon túl, hogy a természeti törvényekkel ellentétes, hogy több nagyságrendnyi különbség legyen ember és ember között, még a gazdaság fejlődése szempontjából is káros ez a folyamat, hiszen akiknek már mindenük megvan, azok nem fognak többet fogyasztani, a szegények pedig, akik a fogyasztás generálói lehetnének, nem tudnak többet fogyasztani, mert nincs miből, pedig a középosztály nélkül nem lehetséges tartós gazdasági növekedés és stabilitás.

Ha a baloldal nem önmagával és az egymással való leszámolással lenne elfoglalva, akkor esetleg jutna ideje a Piketty által felvetett problémákat átgondolni és a hazai viszonyokra adaptálni.  

Ez persze csak egy naiv felvetés, mert a tapasztalat azt mutatja, hogy a hazai baloldaltól mi sem áll távolabb, mint a valódi baloldali gondolat, az elesett és reménytelen helyzetben élő kisemberek képviselete.